Üvegbe zárva - újra

Most, hogy a sárgabarack is átlényegült lekvárrá a kezeim alatt, és az üvegek békés álmukat alusszák a spájzban a meggy lekik társaságában, várva a lecsó, a csalamádé és a mézes savanyúság érkezését, törhetem a fejem, hogy mit mentsek még át a nyár ízeiből a zord télbe.   :)
Mert az ember lánya már csak ilyen (jobb esetben persze).
A fagyasztóban már katonás rendben sorakozik a cukkini ( csíkokra vágva - párolni, gyalulva - főzeléknek, panírozva - rántani) aztán a tök gyalulva, a ribizli, a meggy, a jósta, a barack - ők sütibe kerülnek vagy fagyi díszítésére használom majd őket, esetleg tejturmix készül belőlük a fiam nagy örömére.
Lapul még ott zöldbab, paprika, paradicsom, főzni való kukorica. De van egy zöld alakulat is, zeller zöld, petrezselyem aprítva és szárral, kapor szintén két formációban, aztán tárkony, borsikafű (csomborka) és a medvehagyma. Utóbbit úgy szoktam eltenni, hogy mosás-szárítás után egymásra helyezem őket és szivarszerűen beletekerem folpackba, majd egy dupla zacskóba teszem őket, mert elég intenzív illatuk van még fagyasztott állapotban is.
A medvehagymából isteni pogácsát készítek. Remélem bírja majd a készlet tavaszig....
Szóval, a hely egyre szűkösebb, pedig még érkezik a szilva és a csutájától megfosztott, egymásba helyezett paprika is, amit télen majd töltött paprikának fogok elkészíteni.
Tudom, hogy ezeket a dolgokat télen is meg lehet vásárolni, csakhogy én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szüleim kertjében, áldozatos munkájuknak köszönhetően megteremnek ezek a dolgok.  Köszönjük szépen!  :)
Akkor most kapja vissza a főszerepet a sárgabarack lekvár, mert ugyebár ez a bejegyzés róla szól...